Tegnap az avonban a kiadó fickó nem kérdezte a nevem, hanem rámsandított, kacsintott és felcsapta a könyvet a nevemnél. Hö. Jól esett, végülis több száz maca jár oda naponta, én maximum két hetente és mégis megjegyezte a nevem.
Párás szemekkel jegyeztem meg neki, hogy jó lenne ha a személyi igazolványom számát is megjegyezné, mert én azt sem tudom és akkor ezt hívnánk all inclusive-os kiszolgálásnak. Jót röhögcséltünk és még ki is bontotta a dobozomat, ami mostanában amúgy is varázsmutatvány, mert kicserélték a ragasztószalagot a dobozokon és csak baltával bontható.
Aztán elgondolkodtam, hogy át kéne íratnom a lánykori - hoppá, már ez is múltidő - nevemet az asszony - Jézusom!!! - nevemre. Viszont akkor lemaradnék a sandításról és a kacsintásról. Maradok a lánykorinál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése