Szombaton elköltöttük az utolsó esküvős vásárlási utalványainkat is. Megérkeztek az evőeszközök. Állati szépek, egész hétvégén gyönyörködtem bennük - jó tudom hogy hülyeség kanalakban gyönyörködni, de akkor is; és még futotta egy pici Schwarovski nyaklácot kapjak. :o)))
Ugyanakkor úgy tűnik, hogy nem vagyunk jó omen a Vörösmarty téri kirakodóknak. Tavaszi Fesztivál van, úgyhogy kirakodás is van. Szép és jó, de minden ugyanaz mint az Adventi vásáron. Kicsit úgy érzem, hogy ezt már nem nekünk, hanem a hihetetlen mennyiségű olasz és orosz túristáknak csinálják - akik persze oltárira élvezték az egészet. Szóval azért elbattyogtunk oda, és mire végigmentünk a Váci utcán elkezdett esni az eső. Azért nem adtuk fel, végignéztünk mindent, és aztán komótosan hazamentünk, elázva. J. nem evett kolbászkát, közölte hogy esőben, vizes padon ülve műanyag tálcáról egy vagyonért, na neeeem, inkább irány haza. Így is történt.
Vasárnap villámgyors főzés, összekötve díszpárnamosással - iszonyú retkesek tudnak lenni - ebéd - nekem nem jött be a rántott marhaín vagymiafranc - és irány a kirándulás. Dobogókő volt a cél, egyrészt mert régen jártunk ott, másrészt mert friss levegőre vágyik a városi ember. Kérdem J-től, biztos nem lesz már ott hó? ÁÁÁÁ, nem már sehol sincs - így a válasz. Aha, tényleg nem volt, egészen Dobogókő előtt 4 km-ig. Onnantól volt. Mire beértünk a "nagy parkolóba" semmi más nem volt, csak hó. Úgy féllábszár-középig érő. Én majdnem lenyeltem a kormányt annyira röhögtem, J. pedig majdnem agyvérzést kapott a méregtől. Mi persze talpig simatalpú cipőben ficeregtünk, esélyünk sem volt egy békés sétára. Tehát az érkezési lendülettel meg is fordultunk és irány vissza. Félúton megálltunk egy nagy réten, ahol békés emberek piknikeztek (tök jó hogy van még ilyen) szívtunk egy kis friss levegőt, és célbavettük Szentendrét. Itt a tavasz semmi kétség, hömpölygött az embertömeg a Szamos cukrászda előtt. De azért lőttünk egy asztalt és lenyomtuk a jól megérdemelt Eszterházy (én) és mandulás (J.) tortánkat. Fúúúú, az utóbbi 5 év legjobb tortája volt istibizi. Ééés mintegy varázsütésre, eleredt az eső.... azért sétáltunk egy nagyot a városban - mindig találunk olyan utcát, ahol még nem jártunk - és hazacsorogtunk. Szép tavaszi hétvége volt, megérdemeltük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése