Bevállaltuk.
Elmentünk Lilivel az utazás kiállításra. Kicsit be voltam rezelve, mert ugye sokan vannak, hangzavar, ezer látnivaló, millió fény és szag és idegenek és egyáltalán, ilyen helyen még sosenem volt törpicsek - aki minden félelmünk ellenére remekül érezte magát, a legnagyobb hangzavar közepén békésen elaludt, majd végigvigyorogta a fennmaradó időt és a hazafelé vezető útnak is csak kb. a második felében kezdett el vinnyogni jogosan, mert már tényleg kajaidő volt.
Úgyhogy Lili ezennel felnőtt a feladathoz, hogy időnként eljöjjön velünk kicsit kényesebb helyekre is, nemcsak oda, ahol naaagy szabad hely van és nem kell viselkedni.
Azért az tök jó volt, mire minden esetlegesen talán kellő dolgot bepakoltam a babakocsi táskájába; csodálkoztam, hogy szegény pára nem durrant szét, de ahogy lejátszódott lelki szemeim előtt, ahogy magzatom rendesen összerottyantja magát a kiállítás közepén, na szóval volt nálunk minden. És persze semmi nem kellett.
Büszke vagyok na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése