Sziasztok! Hát itt vagyok megint és immáron fél éves lettem Fél éves!!
Megint sok újdonsággal tudok szolgálni.
- mostmár mindkét oldalamra perdülök-fordulok, akár egy helikopter rotor
- kúszós mozdulatokat teszek, amivel haladok, mint a gőzgép
- néha sikerül térdre tornáznom magam, állítólag így fogok mászni, hát nemtom
- megkóstoltam a husit egy kis répával. Nos, a répát továbbra sem szeretem, remekül öklendezem tőle
- viszont nagyon bejön a háztartási keksz, amit nem kéne még egyek anya szerint de ha egyszer annyira finom - néha kapok egyet-egyet
- egyfolytában fel szeretnék ülni, mert úgy teljesen másképp látom a világot, mindenképpen jobban, mint fekve
- nem félek Totótól, vigyorgok rá, ha meglátom, néha már meg is próbálom símogatni
- szépen elücsörgök az etetőszékemben, már nem csúszom ki belőle annyira, mint amikor kaptam
- ja, volt keresztelőm is, mondjuk én a felét végigaludtam, de az a bácsi abban a csillogós ruhában nagyon bejött, le se tudtam venni róla a szemem
- komoly hangulatváltozásaim vannak, ami szerintem természetes, anyuék azonban lassan teljesen kikészülnek tőle - pedig elolvashatták volna, hogy tényleg természetes
- valami izék készülődnek a számban; nem tudom mik ezek, de az tuti, hogy fájnak. Ezért egyfolytában nyálzom - anya egyfolytában törölgeti a számat brrrr - mindig rághatnékom van és nagyon-nagyon rossz kedvem tud lenni, ennek naná hogy hangot is adok
- és imádom a szőrt a fejeteken. Isteni beleakaszkodni és cincálni, húzgálni, tekergetni, vagy egyszerűen csak téééépni. Nem értem mi a bajotok vele, én élvezem.
Anya azt mondja, hogy mostmár tényleg nagylány vagyok, és egy nagylány szokott aludni napközben. Én nem értem miért ez a mániája, én nem akarok aludni napközben, ellenben igenis igénylem, hogy egyfolytában velem foglalkozzon valaki. Leginkább anya. És azt sem értem miért tud rámnézni elgyötörten, amikor már sokadik órája üvöltök, mert ő egyfolytában mosni, vasalni, takarítani, főzni akarna én meg azt, hogy csak velem legyen, és csak nekem mondja azt, hogy KUKUCS!!!! és csikizze a pocakom és adjon puszit. Reggel 7-től este 8-ig egyfolytában. Tényleg nem értem mi baja van néha. De szegényt néha azért megsajnálom, amikor könnyes szemmel néz rám és kér, hogy hagyjam már abba a sírást egy kicsit és foglaljam el magam egyedül. Megsajnálom amíg ezt elmondja. Majd amikor hátatfordít, folytatom az üvöltést, ahol abbahagytam.
Szó mi szó, jó félévesnek lenni. Egyre dögösebb ruhákat kapok és egyre jobban kinövöm a régieket, még azt a bazi nagy overált is, amit a dédi vett nekem a tél elején és akkor úgy néztem ki benne, hogy ki se látszottam. Most meg lassan rövid a lába és egyébként is lassan meleg lesz.
Növök, mint a gomba, na.
Hát ilyen az én féléves életem, most megyek, mert rájöttem, hogy ma még alig-alig hisztiztem és épp itt az ideje, hogy belehúzzak. Na hajrá!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése