Hát szóval sűrű volt a mai nap, kicsit talán sok is a jóból.
Kezdődött azzal, hogy éjszaka fél egykor Lili felsírt és nem is hagyta abba hajnali fél 6-ig. Fél óránként felkeltünk, sétáltunk, kentük a fogát, kúpot kapott, puszilgattuk, simogattuk, dédelgettük, nem aludtunk. Egy hunyást sem. A diagnózis: fáj a gyerek pocakja az új kajától. Fél 6 körül elaludt, úgy 9-ig. Aztán felébredt, mosolygott, gond egy szál sem. Reggel kaja elegáns mozdulattal a kukában landol, mi intravénásan adagoltuk magunkba a kávékat, hogy túléljük a mai napot.
Gyerek összecsomagol - megrakott sporttáska - lead anyuéknál és irány a BNV területe, ahol konstatáljuk, hogy kiállítás..... na az egy szál se. Majd a jövőhéten. Elnéztem a dátumot. Basszus.
Jó, irány ebédelni a Bécsi szeletbe, onnan elmentünk Vácra. (ha már egyszer egy gyerekmentes napot kaptunk)
Vácon én már jártam, közel 20 éve, emlékem róla nulla. Nagyon kellemeset sétáltunk a Duna-parton, finom fagyit ettünk a frissen felújított barokk Főtéren és csendesen izzadtunk a februári 20 fokban, pedig rövid ujjú polót vettem. Meg csizmát. De vékonyat.
Konkluzió1: Vác nagyon szép város, megér még néhány sétát, Lilit is elvisszük legközelebb.
Konkluzió2: Vácon státusz szimbólum a hópihe kutya, (ergo: bolognese, vagy havenese kis fehér izé) mivel legalább 20-at láttunk belőle és nem mindig ugyanazt, illetve városszerte közkedvelt szabadidős tevékenység a görkori. Családhegyek koriztak el mellettünk, csak lestünk.
Most pedig imádkozunk, hogy Lili jól aludjon az éjjel, mert még egy alvásmentes éjszakát nem tudnánk ilyen lelkesen túlélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése