Mostanra tetőzik nálam a január.
Egyébként is mélységesen gyűlölöm ezt a hónapot a hosszúságával, a sötétségével, a hidegével, a "soha véget nem ér" érzésével, a napfénytelenségével, de úgy tűnik az idén sokkal jobban megvisel, mint ahogy szokott.
Ha szólnak hozzám az a baj, ha nem, akkor meg az. Ha foglalkoznak velem az a baj, ha meg nem, na akkor aztán..... Folyamatos elhagyatottság érzésem van, pedig egyáltalán nem is biztos, hogy úgy van.
Igazándiból, ha jobban belegondolok nekem most nem nagyon lehet jót csinálni.
Ami segítene - talán - egy hét egyedül egy csomó könyvvel, meleg kandallóval, rendelt pizzával kócosan macinaciban mélységes önsajnálattal körülvéve.
Szerintem fusson mindenki, ki merre lát. Akkor talán nem bántom meg.
3 megjegyzés:
Én már egy hete igy vagyok, mint amit írtál.:S Utálom a januárt, hosszú, hideg, sötét, véget nem érő. Komolyan mintha nem múlnának a napok, legszívesebben aludnék két hetet és februárban ébrednék:S:S Kitartást magunknak.:)
Megérkezett a Tél Szerelmese, hogy felvidítson! :)))
Na jó, tudom, hogy ez nem fog felvidítani, de egész nap meleg ágyból nézni ezt a folyamatosan változó időjárást csudaszép.
A végtelenből ömlik le a hó, fehér csíkokat rajzol a fákra, aztán kisüt a nap és visszajön a szarka a szembenlévő kéményre bambulni, egy perc alatt elolvad minden és a vízcseppek ezüstös fényben csillognak.
Ilyen szép felhőket csak télen látni...
Csak tilos kimenni az utcára pár hétig, mert úgy nagyon hideg van! :DD
Jó, tudom, tudom! :D
(Egy macinaciban hetek óta otthon pizzázgató olvasód) :)))
Bocs Tobber, ez most nem jött be, de ez nem a te hibád, valószínűleg az enyém.
Valahogy én jobban bírom a nyári bárányfelhőket....
Megjegyzés küldése