Szóval holnaptól itt leszünk megtalálhatók,

szombattól pedig itt

aztán pedig majd újra ittJó lesz nekünk, ha az idő is végre úgy gondolja. Most egy kis szünet, aztán majd folyt.köv.

No ez is eljött

Kissé vicces - és asszem nagyon hosszú hétnek nézünk elébe.
A héten van az ötödik házassági évfordulónk. Ezzel mindig hadilábon állok, J-nek eleve nehéz bármit is venni, de házassági évfordulóra meg végképp. Nem is tettem.
Csütörtökön leköltözünk Alsóörsre, visszük a betyárbútort - nem kell részletezzem gondolom, hogy tudjátok ez igen mókás egy még nem is háromévessel. Két kocsi totál felpakolva...
És a lényeg, hogy szombaton hajnalban indulunk Olaszországba egy hétre.
Tehát le kell cuccolni az egész nyári vackokat úgy, hogy az olaszországi ezer vacak külön legyen már pöccre pakolva..... egyelőre elképzelni sem tudom és húzom-halasztom, úgyis nekem kell megcsinálni a nehezét.
Lilivel pakolni szinte lehetetlen, többet visz vissza, mint amit már kikészítettem és lazán szétdobál mindent, amit már összehajtogattam.
De választhatom még a hisztit is.....
Ennyi program mellett pénteken este asszem nem lesz idő és kedv a házassági évforduló ünneplésére, fullra megrakott kocsi, játékok és szendvics-készítés közepedte, valamint kora hajnali ébredés előszeleként.
Mindegy, majd ha visszaérünk - és egyáltalán túléljük a kétszer legalább 8 órás utat Lilivel - bepótoljuk. Csak az már nem lesz ugyanaz. :o(
Annyi baj legyen.

E heti mosoly

Lili ül az ölemben, miközben nézünk egy mélyen szántó műsort Donald Trumpról, a multimilliárdos üzletemberről.
Ismerősei beszélnek róla: - Donald így, Donald úgy, Donald amúgy....
Lili csendben ül, néz nagyokat, érzem hogy valami nem stimmel. Egyszercsak kiböki.
- Anya ki az a Donald?
- Az a bácsi édesem, akiről ez a film szól.
Nagy csend, majd összehúzott szemöldökkel rosszallóan rámnéz és kiböki:
- De anyuci Donald egy kacsa.....

Nordsee és CundA

Tegnap kaptam egy kis kimenőt - ezt kihasználva végigjártam az összes kedvenc boltomat - csupán nézelődés céljából - a Váci utcában.
Örömmel konstatáltam, hogy megnyílt az első Nordsee. Aki járt már valaha a Mariahilferen, vagy a Kartner strassen tudja jól miről beszélek.
Én ugyan sose fogok ott enni egy falatot sem, de aki szereti a halakat és a tengeri herkentyűket, annak igazi aranybánya, a pénztárcájának pedig fájó emlék lesz.
De nem ez a lényeg.
Betértem a C&A-ba és ott figyelt velem szembe egy farmer szoknya. Nem vagyok egy szoknyás maca, alig van néhány azok is inkább mutatóban, de ennek nem tudtam ellenállni és felpróbáltam egyet. Majd mégegyet egyel kisebb méretben, majd még egyet még kisebb méretben. A végén megvettem egy 38!!!!!!-as szoknyát. (és most kérem magatokban tartani a tényt, hogy a cunda méretezése néha hagy némi kívánnivalót maga után)
Szóval nem tudom mikor volt utoljára 38-as ruhám, de hogy ezt bekeretezem, az tuti. Így lett szép a tegnapi napom.

Már évek óta

szeretnék egy ilyet. Az igazat megvallva itthon még nem láttam senkinek a lábán, de külföldön nagyon sokan használják, láttam.

Rajongója vagyok a "vietnámi" papucsoknak, rengeteg volt és van és lesz is még szerintem.

A havaianas-ról meg mindig csak jókat hallottam, de olyan áraik vannak, amit nem szánok kiadni egy papucsra.

Így minden évben megörülök az akciós mailnek, de sose veszek semmit, mert elfelejtem.

De most nem feledtem el és kb. 5 nap szemezés után megvettem ezt.

És tényleg más, mint a pár ezer forintos - ne adj Isten - kínai vackok. Van különbség, nem is kicsit.

Úgyhogy szerintem jövőre is kivárom az akciót,és jövőre is veszek egyet. A vackokat meg kidobom.

Ezt nem így képzeltem

Az első szülői értekezlet az oviban.
Tartalma röviden:
- beteg gyereket soha ne vigyél oviba, tök mindegy mennyire beteg, de ne és kész - mert terheled az ovinénit
- csak olyan gyereket vigyél oviba, amelyik majdnem tökéletesen önellátó - mert egyébként terheled az ovinénit
- tudomásodra adták, hogy x+y nap nincs felügyelet az oviban hol ezért, azért amazért - van megoldás, de inkább ne, mert - terheled az ovinénit
- utalj át lehetőleg gyakran nagyobb összeget az ovi alapítványára, de igazolást nem tudnak adni az év végén, mert nem közhasznú - ezzel nem terheled az ovit, inkább csak a pénztárcád

Ezzel szemben nem tudták megmondani, hogy a gyerekek melyik csoportba fognak járni, kik lesznek pontosan az ovinénik és a dadusok, mi lesz a gyerek jele, mit kell venni pontosan és mennyit, miben kell járniuk a gyerekeknek. (ezekre nagyjából válaszoltak ha odamentél és megkérdezted).

De augusztus 25-én délután 4-kor lesz egy újabb szülői, ahol majd ezeket is megmondják. És persze szeptember 1-én irány az ovi 3, azaz három beszoktatásos nappal. Én erre egy hónapot hagytam magamnak és Lilinek. A köztes pár napot nyugodt szívvel töltsd rohangálással, hogy az ovinénik esetleges kívánalmainak teljes mértékben megfelelhess, merthogy ugye nehogymár pont a te gyereked lógjon majd ki a sorból kezdéskor.

Kicsit átverve és levegőben lógva érzem magam és nem értem és csalódtam és nem így képzeltem.

Minden bizonnyal van ma valami a levegőben. Lili 1/4 11 óta megállás nélkül hisztériázik.
Már mindent megtettem, ami emberileg ép ésszel megtehető, de nem hagyja abba.
Azonnali segítséget várok, különben megbolondulok, vagy olyat teszek, amit később garantáltan megbánok. :o(((((

Na de ez...

A világért sem szeretnék hálátlannak tűnni, és roppant boldog vagyok, hogy nem ömlik az eső, de azért nem tudom kinél lehetne reklamálni egy kis egészséges átmenetért.

Tegnapig még jól bírtam, de Lili ma a játszin az 50-es napkrém ellenére is megpirult, én pedig úgy éreztem magam, mint aki menten szétrobban a melegtől.

Meg sem vártuk a déli harangszót (bim-bam) hanem irány haza.

És ezennel üdvözlöm az összes illetékes építészt, aki a hazai játszótereket csinálja - biztosan nincs gyerekük, vagy az összes 70 éves - mert egy fia árnyék nincs az ittenieken. Egy fia se. Úgyhogy mindenkinek, aki odatéved garantált a napszúrás és a leégés.

Nyaff vége.

SOS, SOS, SOS!!!!!

Ha valaki lenne olyan jó és segítene nekem egy kicsit pofásítani a blogot nagyon hálás lennék érte. Már nagyon unom a hátteret, de nem tudom hogy kell megváltoztatni olyanra, amilyenre szeretném.
Szeretném kirakni oldalra azok blogját akiket szeretek és olvasok, de nem tudom hogy kell.
Van valaki, aki tud segíteni ebben nekem?????
Valaki légyszi!!!!!!!

És megkapta

élete első virágját egy kisfiútól. Miközben nagy lelkesen motoroztak a játszótér elkerített betonpályáján, a kisfiú lehajolt és odaadta neki a szál pitypangot.

Lili nézte nézte, majd elvette és lazán odavetett egy "Köszit". Aztán gyorsan odahozta nekem.

Igen, ilyen kisfiúk is vannak.

A következő "lovag" nagyjából annyi idős volt, mint "Pitypang" úrfi, de ő közölte Lilivel csúszdázás közben, hogy:

- Na mi van, bírod a boxert? Mert ha akarod úgy belédboxolok, hogy sírsz majd mint egy kutya.

Apuka pedig büszkén hallgatta a padon a kisfiát, akit - bocs - legszívesebben visszaküldtem volna anyukájába. Igen, ilyen kisfiúk is vannak.

Előbbi nem volti divatosan öltöztetve, kissé még nagy volt a szandálja és kopottka, de kedves volt és szépen beszélt a nála legalább 2-3 évvel kisebb lányommal.

A másik divatos volt és "trendi" apukával együtt, meg egy bunkó. Apukával együtt. És nagy arccal, neveletlenül és beképzelten beszélet a nála 2-3 évvel fiatalabb lányommal.

Remélem Lili egyszer majd egy Pitypang úrfit talál magának.

Hurráááá!!!!

Tegnap előtt még csak sejteni lehetett, de teljesen biztosan tegnap derült ki, hogy Lilit felvették oviba!!!!

Méghozzá abba az oviba, amit a legjobban szerettem volna.

Csendes, szép kertvárosi rész és az ovi nagyon emlékeztet arra, ahová én jártam. A játékok, az illat, minden.

Szóval most boldog vagyok, hogy sikerült és ráadásul úgy ahogy szerettem volna, de azért egy kicsit el is vagyok kenődve, mert mostmár tényleg látszik a vége a mi kis három éves kettesben-összenövős szeánszunknak és nem tudom ki fog jobban sírni miatta.

De a lényeg, hogy az első nagy akadályon túljutottunk mi ketten, méghozzá sikeresen.

Szomorú

Egyszerűen hihetetlen, hogy elmúlt a május - a legszebb hónap az évben - és olyan pocsék volt, hogy igazándiból karaktert sem érdemel.
Összeszámoltam - nem volt nehéz - összesen 3, azaz három!!! alkalommal tudtunk kimenni a játszótérre, ennél még márciusban is többször voltunk és alapvetően folyamatosan szakadt egész hónapban az eső.
És már június van és még egyetlen nyári ruhácska sem volt Lilin, pedig ott sorakoznak a szekrénykében gyönyörűek és csodásak és nyáriak és lengék és pörgősek és mindig belesajdul a szívem amikor kinyitom a szekrényt, hogy kivegyek egy újabb melegítő nacit. Hosszút, meleget. :o(((
Szóval szörnyű. Ennek örömére ma ismét itthon maradunk, és sütünk egy újabb adag mézeskalácsot. Merthogy a múltkori elfogyott és a múltheti keksz nem volt túl sikeres a csajnál.
Szerintem sosem lesz az idén nyár. Vagy ha mégis, abban sem lesz sok köszönet attól tartok.