Cikk

Olvasom a Nők Lapját. (na jó, ez enyhe túlzás Lili mellett, de mondjuk hogy belelapoztam) És pont ott nyitom ki, ahol egy általam már évek óta olvasott bloggert interjúvolnak meg, akinek nem mellesleg csokiboltja van és akit éppen ezért évek óta irigylek.
És persze azt olvasom, hogy szép és jó, de most jutottak el oda, hogy a bolt eltartja magát és az alkalmazottakat.
Jó, én is gondoltam, hogy ebből nem lehet meggazdagodni és hawaiin tölteni a nyugdíjas éveket, de egy kicsit elszomorodtam. Pont olyan álmot találtam magamnak, ami az éhenhalással fenyeget - jó ez így nem igaz, mert az ember legfeljebb megeszi a készletet és akkor Gombóc Artúrrá hízik - de valahogy egy kicsit mást, jobbat gondoltam.
Az már csak az én gonosz megjegyzésem, hogy olyan pocsék képet raktak be a dupla oldalas cikkhez, amin éppcsak fel lehet fedezni egy kis csokit, azt is csak akkor ha nagyon odanézel, de magából a boltból - ami egyébként pici aranyos és szép - semmi, de semmi a világon nem látszik. Így biztos nem lesz kedve senkinek megkeresni. Sajnos.