Álomszép idő van, a Gellért-hegyen az összes fa virágba borult. Ezt onnan tudom, hogy néhány napja megint én vagyok az aktuális sétáló-elvtárs Totóval. Jó ez így. Legfőképpen azért, mert van rá időm. A fiúk iszonyú sokat pakolnak, J. háta fáj -remélem a ma reggeli gyógytorna egy kicsit helyre rakja - én meg alig csinálok ezt-azt, inkább csak pakolgatok, ami persze egyáltalán nem tesz jót az önbecsülésemnek, de ez van.
Gyermek tegnap megmutathatta volna, hogy ő most akkor Bence vagy Lili, persze nem tette, így a kérdés továbbra is kérdés maradt, vagy lehet, hogy tetszik neki Lilibence név.
A hét végére valószínűleg már anyuéknál fogunk lakni - nem állítom hogy nem tartunk ettől egy kicsit sem, de valószínűleg minden meg fog oldódni, csak bele kell majd rázódni a dolgokba. Nekik is és nekünk is. Nem tudom melyikünknek lesz a nehezebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése