Szeretek pénteken reggel betrappolni a piacra, árudömping, kevés vásárló, általában hipp-hopp végzek is. És persze megint túlvásároltam magam.
A Moszkván összefutottam egy régi főiskolai osztálytársammal. Jó érzés volt, igaz csak pár szót beszéltünk, mindketten késésben voltunk, de valahogy jólesett ez a találkozás.

Cs. ma nyelvvizsgázik. Szegény oltárira izgul már hónapok óta. Vannak emberek, akik nem hiszik el magukról, hogy meg tudnak ugrani egy bizonyos szintet, ezért szanaszét idegesítik magukat, általában teljesen feleslegesen. Én nem ilyen vagyok. Megteszem ami tőlem telik, de korántsem vagyok maximalista. Ettől függetlenül a nyelvvizsgán én is és a vizsgáztatók is oldalunkat fogtuk a röhögéstől, mert miután egy focizós képet kihúztam és az volt a feladat, hogy vegyem rá a barátnőmet, hogy nézze meg velem a meccset a tévében elmondtam nekik, hogy ilyet tőlem ne várjanak, mert kevés ember van, aki nálam jobban nem ért a focihoz. Úgyhogy elkeztem beszélni a "barátnőmnek" arról, hogy ha másért nem, hát azért nézze meg a meccset, mert a focisták nagyrésze milyen jókötésű, helyes pasi, és a rövidnadrágjuk is előnyükre van, mivel látszanak a kidolgozott izmaik.... simán megvolt a szint. Szorítsunk hát ma Cs-nek és még majd a jövőhéten is egy kicsit, mert akkor lesz a szóbeli része.