Tegnap családilag temetőjáratot próbáltunk eszközölni - anyós-névnap - amikor a sarkon feltűnt, hogy egy fekete spániel toporog a járdán, mellette egy jó ötvenes nő méginkább toporog. Rutinos kutyásként rögtön megcsodáltuk utyuluputyulu és miegyéb, mire a nőnek felcsillantak a szemei és közölte, hogy akkor mostmár jó kezekben van Rudi, merthogy ő most találta az utcán és akkor ő most menne is, mert elkésik a templomból.....és elment.
Rudinak a nyakában lógott egy rézcsont - Totónak is van bibibiii - rajta a gazdája telefonja, meg Rudi neve, hogy ő bizony a Rudi. Hát telefonáltunk egy jó fél órát - miközben Rudi a világ legtermészetesebb módján dörgölődzött, puszit osztott és stb. - mire Rudi gazdája fel óhajtotta venni a telefonját.
Lényeg a lényeg, Rudigazdi nem is tudta, hogy Rudi nincs otthon, dehát már máskor is csinált ilyet és akkor jön érte. Hát jött. Büdös volt, ápolatlan és koszos. Rudi ahogy meglátta abbahagyta a farkcsóválást és lekushadt. Nagyon fájt a szívem érte, valószínűleg jobban járt volna, ha velünk marad.
Illetve megbeszéltem J-vel, ha legközelebb látja Rudit kóborolni, akkor irány a kocsi és usgyi vele anyuékhoz. Anyu valószínűleg nem szólna hozzánk vagy egy hónapig, de Rudinak jó helye lenne és apu is örülne neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése