Az olyan temetés milyen már, amikor nem ismered szerencsétlen elhunytat, sem a feleségét, sem a gyerekét, csak a nővérét, akivel az elhunyt nemnagyon beszélt.
Az olyan temetés milyen már, amikor a koporsó totál nyitva van - még csak nem is félig, mint ámerikában, hanem teljesen - és be sem mersz menni a ravatalozóba.
Az olyan temetés milyen már, amikor temetik be a sírt, az 5 temetőszolga feldobja a levegőbe a csontszáraz agyagot - nem föld, agyag - és az minden lapátnál beteríti a gyászoló népet, mire a nép elkezd hátrálni, és a végére 20 m-es körzetben nem áll senki a sír körül.
Az olyan temetés milyen már, amit nem pap tart, hanem a helyi vállalkozó mondja a búcsúztatót, amit az özvegy és fiai írtak, aminek legfőbb mondanivalója, hogy az elhunyt 47 éves volt és bányász és részletezi a halálának körülményeit. Aztán slussz. De ez 35 percen keresztül.
Az olyan temetés milyen már, amikor közlik, hogy az elhunyt jó férj, apa és nagyapa volt, és amikor ide ér a búcsúztató felhördül a tömeg, mert senki nem tudta, hogy unokája született.
Gyűlölöm a temetéseket.
4 megjegyzés:
Milyen egy ilyen temetés?Szerintem el kellett temetni, hiszen muszály.
És aki már nincs az csak jó lehet,nem????
Ne gyűlöld a temetést, hiszen az élet része.
Én meg szeretném tudni, hogy ki vagy, de azért wellcome.
hát... tudod, az úgy van, hogy a temetéseket nem azért és nem úgy rendezik, hogy a gyászoló közönségnek tessék. azt viszont nem értem, miért mentél el, ha se kutyád, se macskád nem volt az elhunyt:O és egyetértek anonymousszal: a temetés az élet része, akármilyen is. a temetés is, meg az élet is. attól persze szabadon utálhatod:)
Szia, talán igazad van, talán nem, mindenesetre te legalább vállalod, hogy te vagy te. Ezt mindenképpen köszönöm neked kedves Művésznő és pusza neked érte.
Megjegyzés küldése