Reggel arra riadtam - fejemen a párnával - hogy valahol a távolban szól a telefon. A távol a nappali volt és tényleg szólt. Első körben megijedtem, nem tudtam hol vagyok, mennyi az idő, egyáltalán mi van. Telefont felveszem, erre a másik végén leteszik.
Anyád - gondolom, és fordulok vissza. Erre csengetnek. Mivanmáááá??!! Ajtó feltép. És ott áll az ajtóban J. és Totó, merthogy visszajöttek a sétából és nem vittek kulcsot és már vagy 5 perce nyomják a csengőt, én meg miért nem hallom és akkor nekiálltak telefonálni, hogy a csengő és a telefon csak eljut hozzám valahogy, meg egyébként is 6 óra, tessek felkelni.
Pffff. Legalább 20 percig azt se tudtam fiú vagyok, vagy lány. Egyöntetűen kijelenthetem, hogy a fenti módon felébredni iszonyúan pocsék. Pedig milyen jót aludtam végre...
2 megjegyzés:
Ááááááááá!!
Három napig nem állnék szóba velÜK, utána három napig hagynám magam kényeztetni válogatottnál válogatottabb kényeztetésekkel (inc. gyertyafényes masszázs!!), majd még pár hétig durcáznék, ha jól masszíroz... :) :) :)
Drága én fél óráig se tudom befogni a csőrömet, nemhogy 3 napig....
Megjegyzés küldése