Velúr

Pénteken elment az a kis maradék eszem is és megvettem - végre - álmaim velúr táskáját. Na nem azért, mintha nem lenne elég a szekrény aljában, de ILYEN nincs. És évek óta fáj a fogam rá. Hát mostmár megvan. Gyönyörű, puha, nagy, ezer rekesze van - semmit sem találok benne - és vigyorgok tőle mint a tejbetök. Tehát abszolút megérte azt a horribilis összeget, amit volt pofám kifizetni érte, már csak a lelkiismeretemmel kell elszámolnom, hogy így januárban, így hónap végén.... ááá mindegy, akkor is gyönyörűűűű.