Úgy tűnik, hogy amikor én fürdök akkor valaminek történnie kell. Vagy melegvíz nincs, vagy áram. Tegnap este az utóbbi történt. Ülök a kádban nyakig habosan és egyszer csak katt és csend. Hoppá.... akkor most mi van? Békésen lefürödtem a tök sötétben, majd teleraktam a lakást gyertyákkal - annyira szép volt - és olvastam, miközben gondolatilag megfenyegettem minden Elműst, hogy 9-ig tereljék vissza az áramot a helyére, különben nem láthatom a éppen esedékes Jim Carrey adagomat.
Még nem láttam az Egy makulátlan elme örök ragyogását. Csendesen végigbőgtem az egészet, még szerencse, hogy J. vidéken van, különben körberöhögött volna. Mindig rájövök, hogy imádom ezt a pasit. A szomorúkutya szemeit meg mindent. Úgy ahogy van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése