Unalmas napok ezek. A januárt mindig is utáltam. Múltkor még vásárolni sem tudtam semmit. Röhögve mentem haza, hogy bassza meg, nem tudom elkölteni a pénzem a bazinagy leárazások kellős közepén.
És a fogyókúra is kezd unalmas lenni, és a lelkesedésem is kezd apadni és a hasam is fáj és egyáltalán. És legszívesebben haza is mennék, hogy hallgathassam, hogy a fejem felett 3 büdös kölök rohangál. Úgyhogy ez sem jó ötlet.
Tegnap felmentem fenti 3 kölök nagyanyjához és szépen megkértem, hogy ne rohangáltassa már a gyekekeket napi 24 órában, mert kb. olyan érzés, mintha a fejünkön kalapálnának. Az öregasszonynak fingja sem volt arról, hogy ki vagyok, de most megjegyzett magának az tuti. Basszus a rohadt lusta banyájának, hogy nem öltözteti fel a kölköket és nem viszi ki őket a Gellért-hegyre rohangálni a friss levegőre. Ott tuti kipurcannának és nem dübörögnének este 11-kor is. És csak morog és morog és morog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése