A szombatra tulajdonképpen nem is emlékszem, értelemszerűen nem történt semmi földrengető.
De tegnap meghívtuk ebédre a nagyit - már nagyon illendő volt - és hát ő persze szárnyalt, repkedett stb. Mennyekbe dícsérte az ebédet és a pudingot, hozott házi piskótát baracklekvárral, hatalmasakat sikongatott (74 éves) fatornyozás közepedte, és rendíthetetlenül menetelt velünk körbe-körbe a várban.
Aztán gondolom miután hazavittük bezuhant az ágyba és ma felállni is alig tud.
Álomszép ezüst gyűrűket láttunk az egyik kis utca még kisebb boltjában és igen, J-nek is tetszett és sajnos nem volt jó a méret nekem, de megrendelte nekem a jót. És a fickó selytelmesen somolygott én meg állati boldogságos voltam, olyan volt az egész mint egy romantice filmben amikor a fickó lovagot játszik a lánynak. Úgyhogy elégedett vagyok a tegnapi nappal, sok ilyen kellene még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése