Összes oldalmegjelenítés

2007. április 2., hétfő

Ez történt hétvégén

Szép hétvége volt, mondhatom.
Szombaton délelőtt elmentünk Ikeázni, konyhaügyileg. Ember hegyek, gondolhattam volna, de nem gondoltam. Persze nem jutottunk semmire, ma visszamegyünk. Ennek ellenére jól összebalhéztunk a saját hülyeségünkön, mert ugye miért ne. Szombati hangulatnak lőttek.
Vasárnap délelőtt elmentünk az Utazás kiállításra csak nézelődni és nagy-nagy örömömre kaptunk 3 db csodaszép plakátot Alanyáról. Már meg is van a helyük.
Aztán még leellenőriztük a kőművest, gondolatban berendeztük a nagyon picikévé vált dolgozó szobát, majd haza. Estebéd, J. autót pucolt, és hipp-hopp este is lett.
De azért nem volt a hétvége ilyen sima.
Péntek délután megvakartam a bal szemem alatti bőrt, mert viszketett. Öt perc múlva egy helyes kis hurka képződött a vakarás helyén. Klassz, gondoltam ha nem nyúlok hozzá majd el fog múlni. El is múlt. De éjszaka arra ébredtem, hogy valami nem stimmel. Aztán belenéztem a tükörbe és majd' elájultam, amikor megláttam, hogy a szemem alatt nem táska, hanem egy egész hátizsák keletkezett. Oltári ronda volt, viszont se nem fájt, se nem viszketett se semmi. Visszafeküdtem, gondoltam majdcsak lesz vele valami. Hát nem lett. Reggelre ugyanolyan maradt. Ilyen fejjel mentem Ikeázni.
Szombat éjjel sem lett sokkal jobb a helyzet, legfeljebb megfejelte a dolgot az, hogy bevéresedett a szemem is. Táskák plusz vér, kiráááály!!!
A bevérzés reggelre elmúlt és délutánra a táskák is visszavonultak, úgyhogy a kiállításon már csak egy kezdő zombi kinézetem volt. Meg egy jó nagy napszemüvegem.
Ma viszonylag normális kinézettel és vastag alapozóval bejöttem. Alig látszik valami. Namost ha ezek alapján valaki megmondaná, hogy mi történt velem, nagyon hálás lennék érte.
Gyermek szépen focizik a pocakomban, ami pocak az utóbbi egy hét alatt szerintem bőven behozta a lemaradást, oltári nagyot nőtt. Egyelőre nem kenem semmivel, de azt hiszem lassan el kell kezdenem.
Hát ennyi egyelőre.
Ja igen. Vízszerelő ma reggel pontban 8-kor megjelent a munkán, és megegyezett J-vel, hogy addig el se megy amíg mindent, értsd MINDENT meg nem csinál. Ebbe a gázszerelés is beletartozik, merthogy a múlt héten még csak a vizet akarta teljesen megcsinálni mondván a gáz még ráér. Hát nekem mindegy, de a hirtelen jött nagy lelkesedése semmit sem változtat azon, hogy alig várom hogy eltűnjön az életünkből. Nagyon nem begyere a hapsi.

Nincsenek megjegyzések: