Van úgy, hogy tele lesz az ember hócsukája. És akkor kiborítja.
Van úgy, hogy minden összesűrűsödik és még az amúgy is túlzsúfolt hétköznapokba beleszuszmákol még egy heti teendőt - akinek sikerül gratula, nekem általában félidőben elegem lesz, de végigcsinálom.
Van úgy, hogy tele a füled a másik hülyeségeivel, és egy piszlicsáré dolog miatt ráolvasod az egész hóbelebancot, meg persze ő is rád az övéit.
Ettől megkönnyebbülsz, mert végre kimondtad, de a lelkiismereted meg dörömböl, mert esetleg megbántottad.
És úgy is van, hogy az egész környezetedet a pokolba kívánod és legszívesebben egyedül lennél 2-3 napig valahol messze, ahol nem ismernek, nem szólnak hozzád, vagy ha mégis akkor nem érted mit beszélnek.
Ehhez képest most jön a java.