Az úgy kezdődött, hogy egész héten cipeltem a rohadék esernyőt. Természetesen nem esett. Ma nem hoztam, ebből következik, hogy már a villamosmegállóban szarrá áztam és nem tudtam kimenni a piacra.
Fél 11-kor látom már nem esik. Összekapom magam, mire kiérek az épületből, szakad. Rohadj meg - vissza az irodába, tartalék esernyő felmarkol, indul vásárolni.
Berohanok a Mammutba, mert mintha dézsából öntenék, hogy majd úgy közelítem meg a piacot. A Mammutba alig lehet bemenni, mert Karamell és az ő Esztikéje arra sétált és a sok baromarcú a fényképezős mobiljukkal rájuk mászott. Keresztülvekekszem magam. Bemegyek a hiper-szuper Matchba, ahol veszek ezt-azt. Sorbaállok a pénztárnál, ahol konstatálom, hogy a 250 tejföl közül nekem azt az egyet sikerült elvenni, ami szét van hasadva. Vissza már nem tudok menni, így közlöm a pénztáros lánnyal, hogy bocs most látom ezt nem kérem.
Irány a piac, ahol még veszek husit és a kutyának nyakat - broááá útálom főzni - már érzem, hogy beszarok mire ezt felcipelem az irodába, de még benézek a tejeshez hasadásmentes tejfölért. Tejesnél kb. 20 méteres sor. Oké, tejföl kilőve.
Irány az iroda. Beszarok-beszarok, rohadt nehéz a kosaram, nagyon hülye vagyok hogy sose tudom felmérni mennyit bírok hazacipelni. Közben megint elered az eső.
Visszaértem. Melegem van, szarrá áztam, rohadt nehéz a kosaram - hazafelé se lesz könnyebb. Most egy mentőötletem van. Megpróbálom elérni J-t hogy errefelé jöjjön haza és vigye el a vásárolmányomat.
Szép péntek délelőttöt mindenkinek. Még pár percig az van. hrrrrrrrr
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése