Egy tökéletes nap margójára

Tulajdonképpen a tegnapi nap maga volt a tökély - ha nem számítom, hogy orbitális beteg vagyok. Lilinek papírja van róla, hogy teljesen egészséges és hogy többé nem kell mennünk kontrollra, csak ha valami probléma van - de úgyse lesz, ugye? És azt csinálhat, amit akar, nem kell és nem is szabad korlátoznunk semmiben sem. Sikerült elintéznünk az útlevél kérdést is - Lilinek még a múlt évben, J-nek meg mostanában jár le az útlevele, gondoltam egyben elintézzük a kettőt. Igenám, de ahhoz hogy egy gyereknek útlevele legyen mindkét szülőnek jelen kell lennie, eddig oké. De nem elég, hogy az én, illetve J. meg Lili összes irata kell hozzá, még az EREDETI születési anyakönyvi kivonat is. Ami persze nem volt nálunk, úgyhogy J. azon melegében hazarohant, hogy elhozza én addig Lilivel edzettem az Okmányiroda gyereksarkában (merthogy van ilyen és ez jó). És nem, nem jó a másolat, eredeti kell. Aztán amikor a hölgy lemásolta az eredeti példányt, akkor majdnem felröhögtem. Ott volt nálam kb. 10 példány fénymásolt, de neki az nem kellett... mindegy. Viszont megtudtam valamit: Magyarországon az egyetlen hivatalos papír, amin szerepel, hogy ki a gyerek törvényes apja, az a Születési anyakönyvi kivonat. Jé, és tényleg. Mondjuk ez sose jutott eszembe, de van benne igazság. És hogy teljesen jó legyen a napom, Ildó fodrászom talán végre révbe ér sok-sok év hányadtatás után. Ő most nagyon boldog és tényleg, valóban ráfér egy kis boldogság. Úgyhogy mondom én, hogy a tegnapi nap az nagyon jó nap volt.