Ha új cipő van rajtam, az mindig stressz.
Merthogy:
- általában ripityára töri a lábam délutánra legyen bármilyen kényelmes is a delikvens
- rettegek, hogy ne essen az eső - egy kicsit még szép maradhasson
- izgulok, hogy nehogy rálépjenek - lásd fent
- hazafelé alig várom, hogy lerughassam a lábamról, akkor már nem érdekel, hogy megkarcolódik, vagy akármi, csak szabadulhassak tőle
Másnap már nem új cipő az új cipő, akkor már mindegy mi van vele. Így múlik el a világ dicsősége.
1 megjegyzés:
de legalabb szep! :)
Megjegyzés küldése