Rózsaszín

Tulajdonképpen Lili a hibás. Amikor még pocaklakó volt, sehogy se akarta megmutatni, hogy ő most Lili, vagy Peti. (erre vonatkozóan található feljegyzés a blogban még anno datálva) Így gondban voltunk, hogy milyen legyen a szobája, hát sárga lett, merthogy az mindenkinek jó, legyen Lili vagy Peti.
Csakhogy közben eltelt egy kis idő, kicsit elhasznált lett a sárga szoba és valljuk be kissé szedett-vedett is volt - sehogy se tudtam megbékülni vele - így lett a hétvégén Lili szobája igazi rózsaszín.
Lényeg a lényeg, hogy sokat dolgoztunk vele, hálás köszönet érte apunak és vállveregetés J-nek, mert tényleg hősiesen küzdött, anyunak mert vigyázott Lilóra, én meg csak úgy voltam....

Mindegy, a legfontosabb, hogy tegnap este amikor hazaértünk a lánykával, imádtam nézni a csodálkozó szemét és a tiszta gyermeki örömöt az arcán.
-Igazi rózsaszín!!!! - simogatta körbe a szobát, és alig fedezett fel minden újdonságot - van éppen elég - mert a rózsaszín volt a lényeg.
Ma reggel pedig az első mondata:
- Anyu húzzuk fel a redőnyt, hogy láthassam a szép rózsaszín szobámat.
Redőny felhúz...
- Anyaaaa, még mindig rózsaszííííín!!!!!
Hát van ennél nagyobb öröm? Tutira nincs még akkor sem, ha irdatlanul elfáradtunk; megérte.