Vérvétel

Aki olvas az tudja, hogy anno én az egész terhességből a vérvételektől paráztam a legjobban. Becsülettel elmentem mindegyikre, és mindegyiket végigrettegtem és hihetetlen hősnek éreztem magam minden egyes eset után. Sose leszek véradó.
Innentről kezdve nyilván érthető, hogy pattanásig voltunk feszülve tegnap - Lilitől vért kellett venni. El is mentünk a Heim Pálba, ahol hihetetlenül aranyos laboros nénik voltak, mind egytől-egyik ájuldoztak, hogy Lili így, meg Lili úgy; miközben le kellett venni 5-6 fiola vért az én egyetlen gyerekemtől.
Namost Lili az egészet remekül tűrte, békésen elnézelődött, csak a testhelyzet nem tetszett neki amibe kényszerítettük, ezen túlmenően nagyjából észre se vette, hogy mi történt.
Ezzel szemben én konkrétan végigbömböltem az egészet, miközben elfúló hangon énekeltem a cseppet sem megszeppent magzatomnak a Micimackó kezdetű örökbecsűt; és eltelt legalább másfél óra, mire nagyjából összekanalaztam magam az esemény után.
Lili viszont egész nap hihetetlen édes volt, hangosan kurjongat a galamboknak, játszik a játszótéren, imádja és követeli a csúzdát.
Hát ennyit a vérvételről. Mindenesetre nem szeretnék túl gyakran ilyet. Nem bírom én az ilyen megpróbáltatásokat.