Megboldogult gyerekkoromban amikor anyámnak nem volt kedve előszedni a porszívót csak mentünk két kört a tili-tolival és csillogott minden. Szőnyeg, padló egyformán. Emlékeztek még erre a szerkenyűre? Imádtam.
Namost. Amíg Totó nem volt, bővel elég volt hetente egyszer porszívózni. Amióta van, naponta is kevés. Persze lehet, hogy csak én vagyok szőrmániás, de megbolondulok az itt-ott felbukkanó bundafeleslegektől és zuhanórepülésben kapkodom őket.
És akkor beugrott a tili-toli. Napok óta keresgélek a neten, mígnem megvilágosodtam, hogy tili-tolit a XXI. században vezeték nélküli seprőgépnek hívják, valamint hogy van belőle ezerféle, csak valahogy eddig nem vettem észre.
J.-nek nagy szerencsétlenségére éppen egy ilyen tili-tolit áruló bolt előtt vitt az útja, én meg távirányítással beparancsoltam, hogy ugyanmár nézze meg és ha okés akkor vegye is meg. És most várok és nagyon remélem, hogy ma már nem kell előszednem a bazi nagy, ezer alkatrészből álló rohadt nehéz porszívót, hanem csak úgy fel tili-tolizhatom a szőnyeget és a parkettát. XXI. század ide, vagy oda. Isten hozott gyerekkor. :o)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése