Annyira emlékszem erre. Egyszer szegény anyám azzal jött haza, hogy őszintén örül, hogy szeretem a zenét, meg hogy a hangosat is, de már a Mártírok útján hallotta, hogy mit hallgatok. És szerinte már pont elégszer hallgattam végig, úgyhogy nem lehetne ugrani?
Nem lehetett. És egy mellékutcában van anyuék háza, továbbá nem sarokház. Enyhítő körülmény lehet, hogy nyár volt és nyitva voltak az ablakok meg az ajtók...
Ez remélem majd akkor is eszembe fog jutni, amikor Lili fog hasonlót művelni.
Mindenesetre ez a zene még mindig nagyon ott van. Már aki szerette annak idején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése