
Jelentem, a Terv ezennel teljesítve.
10 kg-val vagyok kevesebb, mint szeptemberben. Ez sok, és még engem is meglepett, hogy én, hogy így, hogy ennyi idő alatt és még nincs vége. Mert még kell legalább 6 kg és akkor a nyáron nyugodt szívvel felvehetem a fürdőruháimat és nem kell sikítva kitöröljem a gépből az összes képet, amin én is - természetesen véletlenül - rajta vagyok.
És igen, jól állnak rajtam a ruháim és jól érzem magam a bőrömben és januárban hozhatom be a kolleganőnek a nadrágjaimat átalakításra, mert ugyan ősszel vettem őket, de már nagyon furán állnak - hordhatatlanok.
És megint elővehetem a szoknyáimat, mert túl azon, hogy rámjönnek már normálisan is állnak.
A kolleganőm, aki egy hétig nem látott, ma rámnézett és azt mondta: "Hogy te milyen szép vagy!!!" - úgyhogy a nyakába ugrottam, és nemcsak azért mert jól esett amit mondott, hanem mert igen, végre egy kicsit (de tényleg csak egy kicsit) elégedett vagyok magammal, bár ahogy magamat ismerem, ez nem fog sokáig tartani, jó ha a mai napot kihúzom vele.
De a nagy kihívás még hátra van.
Évekkel ezelőtt arcpirítóan sok pénzért vettem egy álomszép inget. Nem hordtam sokat, talán ha kétszer volt rajtam és azóta is a szekrényben szomorkodik. Legutóbb tavasszal vettem fel, majd vágtam is vissza a szekrénybe az esélytelenek teljes nyugalmával. De tegnap megint felvettem és igen, már hordható lenne, de még nem az igazi. Februárban abban szeretném ünnepelni a névnapomat.