Király volt ez a hétvége, mondom én. Szombaton J-vel kiruccantunk Bécsbe, hogy megnézzük a Tutankhamon kiállítást egyrészt mert nagyon érdekelt, másrészt meg ódákat zengtek róla.
Naszóval. Büszke voltam magunkra magyarokra, merthogy sokan voltunk. És kulturáltak, normálisan felöltözve, nem büdösen amolyan európaiasan. Ez végre egy jó pont nekünk.
Áldottam az agyam, hogy nem vettem meg a jegyet neten fejenként 18 euroért, mert ott a pénztárnál valamiért féláron lehetett bemenni, szóval ketten mentünk be 18-ért.
Csak az menjen el megnézni, aki még nem volt Egyiptomban ill. a Kairói Múzeumban és nem látott még soha semmiféle egyiptomi kiállítást - mondjuk a vatikánit - mert ellenkező esetben kicsit csalódni fog.
Ami ki van állítva, az gyönyörű de édeskevés ahhoz képest, amit ki lehetett volna állítani és ezen nem segít a tucatnyi bazi nagyra kinagyított Carteres fénykép sem. Vannak ékszerek (álomszépek) kanopusztartók dögivel, jó néhány Izisz Ozírisz Ré és miegyéb szobor, más fáraók és családjuk, valamint nemesek szobrai, de kész, annyi.
Valóban Egyiptomból nem lehet kihozni Tutankhamon maszkját, ez igaz. A leghíresebbet nem is. De volt neki 4. Abból egyet csak elhozhattak volna.
És semmi, de semmi sincs magyarul. Se egy felirat, se semmi. Audioquide is csak angolul és németül. Volt viszont rengeteg orosz pl. és nagyon szép számmal magyar, szlovák.
Szóval ez a kiállítás egy masszív közepes, és nagy disznóság Tutankhamon kiállításként aposztrofálni, mert nem az. De azért mi nagyon jól éreztük magunkat, és rendesen előjöttek az egyiptomi emlékek és az a rengeteg ismeret, amit Aida az idegenvezetőnk adott át nekünk anno. Akkor sem győztünk elég hálásak lenni neki, most pedig méginkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése