Összes oldalmegjelenítés

2008. július 17., csütörtök

Milyen nap az már, aminek az estéjét végigbőgöm úgy, hogy a kutya nem bántott, egyszerűen csak ránézek a kicsi lányra és könnybe lábad a szemem.

Pedig nincsen semmi baja, makk egészséges, vidám, mosolygós, sőt kacagós, kedveskedős, bújós és tündéri és természetesen okos, mint a nap.

Egyszerűen csak valószínűleg túlságosan elkapott az érzés, hogy milyen jó, hogy ő van nekünk. Hogy pont Ő van nekünk. Úgy, ahogy van.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Igen, nagyon jó hogy van nekünk és hogy pont Ő van nekünk és ezt úgy hívják, hogy szeretet.
A/M