Váci világi vígság

Teljesen véletlenül csöppentünk bele, de nagyon jó csöppenés volt.

Igazi kirakodós, igazi vidámparkos, vattacukros, kukoricás, sült kolbászos buli volt.

Ez a kedvencem. Napernyőt szereltek a pónik feje fölé, hogy ne tűzzön rájuk annyira a nap.

Esprit

Szeretem ezeket a ruhákat. Az anyagukat, a szabásukat, úgy egyáltalán az egészet.
Kivéve az árukat.
És ma belefutottunk egy teljes Esprit leárazásba. És megvettem azt a ruhát, amit néztem egyszer két hónapja teljes áron - nem vettem meg - néztem egyszer egy hónapja - nem vettem meg - néztem Bécsben két hete - nem vettem meg - mostmár tudom, hogy mert tudat alatt vártam ezt a lehetőséget. 50%-ban vettem meg az áhítottat a Mammutban.
Meg nagyjából a fél üzletet meg tudtam volna venni, de most ennyire futotta.

A héten történt röviden

A legxarabb hetet választottuk ki arra, hogy a Balaton déli partján ejtőzzünk pár napot.
Lili elhasználta az összes meleg cuccát amit csak azért dobtam be, hogy nehogy üres legyen a táska és egyszer sem volt rajta se napozó, se fürdőbugyi.
Én az egyik reggelre 9 szúnyog - vagy nemtommi - csípést szedtem össze egy lábamon, a leprás hozzám képest gusztusos lény.
Baromi pocsék 20 nm-en egy örökmozgó járni tanuló gyerekkel szlalomozni 3 felnőtt és egy szintén örökmozgó szeretetéhes spániel között.
Rettenetesen boldog voltam, amikor hazajöttünk tegnap.
Mindenütt jó, de a legjobb otthon.

Ja, Lili kézenfogva fél órákat sétál kövön betonon füvön lépcsőn bárhol. Imádom.
Ja, és iszonyúan hisztis.

Milyen nap az már, aminek az estéjét végigbőgöm úgy, hogy a kutya nem bántott, egyszerűen csak ránézek a kicsi lányra és könnybe lábad a szemem.

Pedig nincsen semmi baja, makk egészséges, vidám, mosolygós, sőt kacagós, kedveskedős, bújós és tündéri és természetesen okos, mint a nap.

Egyszerűen csak valószínűleg túlságosan elkapott az érzés, hogy milyen jó, hogy ő van nekünk. Hogy pont Ő van nekünk. Úgy, ahogy van.

Tutankhamon kiállítás

Király volt ez a hétvége, mondom én. Szombaton J-vel kiruccantunk Bécsbe, hogy megnézzük a Tutankhamon kiállítást egyrészt mert nagyon érdekelt, másrészt meg ódákat zengtek róla.

Naszóval. Büszke voltam magunkra magyarokra, merthogy sokan voltunk. És kulturáltak, normálisan felöltözve, nem büdösen amolyan európaiasan. Ez végre egy jó pont nekünk.

Áldottam az agyam, hogy nem vettem meg a jegyet neten fejenként 18 euroért, mert ott a pénztárnál valamiért féláron lehetett bemenni, szóval ketten mentünk be 18-ért.

Csak az menjen el megnézni, aki még nem volt Egyiptomban ill. a Kairói Múzeumban és nem látott még soha semmiféle egyiptomi kiállítást - mondjuk a vatikánit - mert ellenkező esetben kicsit csalódni fog.

Ami ki van állítva, az gyönyörű de édeskevés ahhoz képest, amit ki lehetett volna állítani és ezen nem segít a tucatnyi bazi nagyra kinagyított Carteres fénykép sem. Vannak ékszerek (álomszépek) kanopusztartók dögivel, jó néhány Izisz Ozírisz Ré és miegyéb szobor, más fáraók és családjuk, valamint nemesek szobrai, de kész, annyi.

Valóban Egyiptomból nem lehet kihozni Tutankhamon maszkját, ez igaz. A leghíresebbet nem is. De volt neki 4. Abból egyet csak elhozhattak volna.

És semmi, de semmi sincs magyarul. Se egy felirat, se semmi. Audioquide is csak angolul és németül. Volt viszont rengeteg orosz pl. és nagyon szép számmal magyar, szlovák.

Szóval ez a kiállítás egy masszív közepes, és nagy disznóság Tutankhamon kiállításként aposztrofálni, mert nem az. De azért mi nagyon jól éreztük magunkat, és rendesen előjöttek az egyiptomi emlékek és az a rengeteg ismeret, amit Aida az idegenvezetőnk adott át nekünk anno. Akkor sem győztünk elég hálásak lenni neki, most pedig méginkább.

Babakocsi rulez

Ilyen babakocsink van. (jó, nem pont ilyen színű) Anyuéktól kaptuk, iszonyú összegbe került, hihetetlenül boldogok voltunk tőle, hogy nekünk ilyenünk lehet - nem titok, hogy egyébként nem lehetett volna ehhez hasonlónk sem.

Használjuk is becsülettel, hihetetlenül masszív jószág, semmi kárt nem tud tenni benne, remélem amíg szükségünk lesz rá kitart. Egyetlen egy baja van. Hogy összecsukva is iszonyatosan nagy. Vagy a mi autóink kicsik. Az enyém csomagtartója speckó ha bele lett rakosgatva a kocsi összehajtott állapotban - és le lett véve a két nagy kereke - totálisan tele lett, oda be nem lehetett rakni még egy kóbor szatyrot sem.

Átgondolva néhány dolgot vettünk egy ilyet. Kicsi, nem olyan stabil és megingathatatlan, mint a másik és nem is szándékozzuk úgy használni mint azt, de kb. a fele helyet foglalja a csomagtartóinkban és - legalábbis egyelőre - Lili is nagyon szereti. Gondolva a jövőre és az utazásokra, mindenképpen praktikus megoldásnak tűnik. És máris imádom.

11 hónapos

11 hónapos lett a kicsi egérke. Igaz, hogy ezelőtt két nappal, dehát egy pici csúszás néha megengedett.

Ebben a hónapban nem történt érdemleges, csak finomítunk a dolgokon.

Például minden előzetes bejelentés és megmutatás nélkül Lili felmászott Alsóörsön az emeletre a lépcsőn. Szép nagy lépcső, egyáltalán nem enyhe fordulóval. Csak úgy felmászott. Nyugodt pillanataimban gondoltam rá, hogy majd ha augusztusban ott leszünk pár hétig, akkor majd megtanítom neki hogy rakod a kezed, rakod a lábad és hopp már fent is vagy egy lépcsőt, de Lilinek erre nincsen szüksége.

Aztán mutat. Vagyis bök az ujjával. Majd közli babanyelven a bökés után hogy mit is akar. Általában játékot, vagy kaját a cumisüvegben, esetleg gyümölcslevet. Szóval totálisan kommunikál.

Aztán huncutkodik. Hunyorog, csillog a szeme, incseleg.

Aztán pakol, rámol. Vagyis amit én berakok az utazós táskába, azt ő fénysebességgel kipakolja. Amit én összehajtok, azt ő szétszedi, és mindezt fáradhatatlanul ezerszer. És nem tudok haragudni rá.

Amire nem hajlandó, az a kanállal történő evés. Na azt nem, és nem. Erre még kemény stratégiát kell kidolgozzunk, de mivel az augusztusban Balcsin megtanulandó dolgok leredukálódtak egyel a lépcsőmászás miatt, így fokozott hangsúlyt fogunk fektetni a kanállal történő kajolásra. Ez nagyon fontos.

Aztán ölel, kedveskedik, puszit ad és egyáltalán igazi kislány lett. Egy olyan kislány, aki nem égne meg a tűzön, olyan rossz is tud lenni, ha belebújik a kisördög, márpedig belebújik naponta legalább egyszer - vagy többször.

Mindenesetre már látom, hogy az oviba ezerszer be kell majd menjek, Lili nem kezesbárány és valószínűleg sosem lesz az kifejezetten. Mindegy, ne is legyen egy tesze-tosza, ahovateszemottmarad féle, mert az a rosszabb úgy gondolom.

Szóval Lili 11 hónaposan tele van élettel, közlekedik a lépcsőn - egyelőre felfelé - lefelé meg még nem érti, hogy most még háttal kéne jönni, ő fejjel akar. Na ezt nem hagyom.

A legközelebbi bejegyzés nagyon nagy esemény lesz, hiszen szülinapja lesz az én drágámnak, és minden valószínűség szerint késni fog sokat, Balatonon ugyanis nincsen net. De majd igyekszünk megoldani Lili és én.

Jim a tengerparton - biztosan megsütötte a nap :o)))

Chagall szülinapja a googlenál

4. fog

Basszus tudom, hogy basszussal nem kezdünk mondatot, de basszus. Sőt, BASSZUS.
Lili iszonyúan nehezen fogzik és lassan és kínkeservesen. Eddig még úgy ahogy elnyivákoltunk a fogakon, de ez a mai 4. fog túltett az előző hármon összesen.
Mindent összevetve ma 13-szor kellett átpelusozzam, mert hasmenése volt. Iszonyúan fájt a foga, mert áttörte az ínyt - végre már - ezért szájzárat kapott, ezért nem evett és nem ivott, de gondolom szomjas és éhes is volt. Az alsó fertája vérvörös lett a hasmarstól, hiába kapkodtam le róla a pelust amilyen gyorsan csak tudtam, úgyhogy azért is üvöltött, mire délután már hűsítő ülőfürdőt csináltam neki. Mindezek mellé ma úgy kb. 34 fok volt árnyékban és én egy idő után hiába huzogattam redőnyt, csukogattam ablakot, semmit sem ért.
Fürdés után kapott egy kúpot - na akkor még beleadott apait-anyait a visításba szegénykém - majd nagyjából megette a vacsorát és amikor ott folytatta az üvöltést, ahol abbahagyta, akkor kiborultam és bőgtem de keményen.
És akkor J. elzavart fürdeni - mert a 34 fok nekem sem tesz ám túl jót - és sétált vele legalább 40 percet, mire elaludt.
És most hallom, hogy kiesett a cumi a szájából és csak reménykedek, hogy viszonylag hagy minket aludni és a holnap már könnyebb lesz mint a mai.
És akkor lesz nekem egy 4 fogú vámpír csajom, merthogy Lilinek fölül nem a 4 középső foga jön ki - ó, azok még sehol sincsenek - hanem a két szemfoga. Naná, nehogy már valamin csak úgy lazán túl legyünk.
Úgyhogy basszus. SZUBBASSZUS.

Lili nekikezdett a nyaralás-hadműveletnek

képek a hétvégéről

Mostanában nincs időm írni.
Időnként belémhasít, hogy hoppá ezt feltétlenül le kell majd írjam, aztán mikor egy kicsi időm lenne erre, sose ezzel töltöm.
Lili szerencsére nagyon jól van, egy hét alatt szinte teljesen behozta a nem létező lemaradását, sőt megspékelte azzal, hogy lassan enni is állva eszünk.
Újdonság, hogy táncol. Ha közlöm, hogy tánci-tánci, vigyorog és rázza a fenekét, rugózik. Ahogy közeledek a zenegép felé, széles kacagással nyugtázza, hogy akkor itt most tánci lesz és majd kiugrik a kezemből.
És mostanában sokkal kedvesebb. Odabújik az emberhez, néha mintha már simogatna és egyre gyakrabban lehet tőle kicsikarni egy-egy nyálas puszit. Fantasztikusan édes.

Ja, igen. Tojáskrémet ezentúl csakis botmixerrel csinálok. Másoknak lehet, hogy ez nem újdonság és tegnap este fél 10-kor majd a plafonig ugrottam örömömben, hogy nem kellett legalább negyed óráig vagdosnom meg kavarnom ezerrel. A botmixerrel max. 10 másodperc volt. Na jó, legyen 20. És nagyon finom.