Az, hogy tegnap szakadó esőben 2 és fél óráig tartott megtenni a Moszkva tér - Jászai Mari tér - Moszkva tér - Gellért tér távot, az hagyján. Az is, hogy kétszer szarrá áztam.
De az, hogy ma reggel 3/4 órán keresztül jöttem a Gellért tértől a Moszkva térig az azért egy kicsit sok. Továbbá ugyanennyi ideig hallgattam, hogy egy szerencsétlen beteg gyerek
- fennhangon gyerekdalt énekelt
- érthetetlenül hablatyolt
- iszonyúan visított - mindezt úgy, hogy a mellette ülő két felnőtt közül egy sem foglalkozott vele, hanem üveges szemekkel meredtek ki az ablakon. Szörnyű teher lehet az élettől a beteg gyerek, de ez nem ment fel a társadalmi beilleszkedéstől, legalább egy kicsit. Szerintem.
Aztán volt még a villamoson egy öregasszony, aki hobbiból minden megállónál átült egy éppen felszabaduló ülésre. Őt a 4. megállónál küldték el a jó büdös francba.
Aztán fiatal apuka felkúszik négyévestalpigrózsaszín - egyébként tündérszép - kislányával és a kiscsaj ahogy elindul a villamos elkezd visítani, hogy akkor ő most nem tud leülni, mert a nénik meg a bácsik ülnek és őneki most akkor állni kell??? Emlékeim szerint és 4 évesen simán tudtam állni buszon villamoson, igaz anyám vette a fáradtságot és megfogta a kezem. Fiatal apuka nem vette.
Én pedig hálát rebegtem az égnek, amikor leszállhattam a Moszkva térnél, viszont a reggeli hosszúkávét ma kihagyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése