Eddigi asszonyi létemben egyetlen kaját durrantottam el katasztrófálisan, még tavaly nyáron egy babfőzeléket. Tényleg oltári pocsék volt, de J. nagyvonalúan magába gyömöszölt egy tányérral, a többi a kukában landolt.
Azóta gyűjtöttem a bátorságot egy következő adag megalkotásához. És tegnap este megalkottatott. És isteni finom lett. És J. csak este 3/4 10-kor ért haza. Ezért én úgy 9 körül odatettem a gázra, hogy megmelegedjen. És otthagytam. Merthogy közben kiterigettem, port töröltem, kutyát neveltem, felmostam stb. és leroskadtam a tv elé.
Szóval J. megérkezik és első kérdése: Mi ez az égett szag?
Én ezerrel ki a konyhába, és feltálaltam neki a babfőzelék maradékát. A többi - kb. úgy 6 cm vastagon - odaégett. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, úgyhogy a röhögés mellett döntöttem és megígértem, hogy a jövő héten csinálok egy ugyanilyen finom babfőzeléket és őrködni fogok felette, hogy tényleg ehető is legyen.
Az edény egész éjszaka ázott és ma kisikáltam belőle a bab maradékát. A jövőhéten újra bab-bevezés lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése