Ildó

a fodrászom már hosszú évek óta.
Imádom, mert
- hibátlanul vág - általában
- olyan színűre festi a hajam, amilyenre szeretném - általában
- lazán megmondja, hogy nekem mit nem hajlandó megcsinálni és általában igaza van
- parabola antennának hívott és megkérdezte, hogy milyen a vétel, amikor tele volt a fejem alufóliával
- félelmetes humora van - mindig
- röhögtünk már akkorát, hogy én kicsúsztam a fodrász székből, ő meg a földön fetrengett
- meg akkorát is, hogy napokig fájt az állkapcsom
- simán lekövérezzük egymást és tudjuk, hogy nem bántásból
- akkor is tudja, hogy imádom, amikor azt mondom neki, hogy utálom
- ő az egyetlen élő ember, akitől elviselem, hogy Bettikém-nek szólít. Ezért másokat kinyírok.
- elég, ha csak a tükrön keresztül egymásra sandítunk, tudjuk mi a dörgés.

Ezért nem haragudtam rá tegnap, hogy szó szerint lefolyt a festék a fejemről - annyira röhögtünk, mert:
Én: - Ildó, csinálnál nekem megint olyan szőkét, amilyen régen volt és olyan gyönyörűen csillog?
Ő: - Most is szőke vagy Babám.
Én: - Igen, de ez nem olyan...
Ő: - Hát varrj bele flittereket vazze és akkor majd csillog a fejed, mint Salamoné...

És csillog. Megint. Flitter nélkül is. És ma többen is megjegyezték, hogy milyen szép fényes puha a hajam.
Köszi Ildó. :o)