A legszebb

szerelmi vallomás. Nem tudom hányszor olvastam már el, mégis mindíg lenyűgöz.
Na, ki tudja honnan az idézet? (annyira könnyű)


"Néhány percnyi hallgatás után Darcy izgatottan odalépett hozzá, és így kezdte:
- Hiába volt minden vívódásom... nem használt semmit. Nem tudom elfojtani érzéseimet. Meg kell mondanom, mennyire imádom, milyen forrón szeretem magát.
Elizabeth elképedését nem lehet leírni. Csak ámult, pirult, nem hitt a fülének, és hallgatott. Darcy ezt elegendő biztatásnak vélte, és legott kitört belőle a vallomás - mindaz, amit már régóta érzett Elizabeth iránt.
Jól beszélt, de a szív érzései mellett más érzelmek is sorra kerültek, s a büszkeség éppúgy ékesszólásra késztette, mint a gyöngéd vonzalom.
Hogy Elizabeth alacsonyabb rangú, hogy ez a szerelem lealázza őt, hogy vannak családi akadályok, melyeket a józan ész mindig szembeszegezett a szív hajlamával - minderről oly hévvel szónokolt, melyet talán indokolt a megsebzett fölény tudata, de amely aligha mozdíthatta elő a leánykérés sikerét."