Volt benne temető - csak akkor esett az eső, de akkor ahogy a csövön kifért.
Volt benne vendégség, ami azért volt vicces, mert én úgy tudtam, hogy ők jönnek, ők meg úgy, hogy mi. Végül mi mentünk.
Volt benne olyan is, hogy hozzánk jöttek, az is nagyon jó volt.
Volt benne kirándulás is, ami meg azért volt jó, mert a Dunakanyar a világ egyik legszebb helye és mindig megnyugtat, valamint úgy éreztem, hogy már nagyobb szívfájdalom nélkül el tudok menni oda. Majdnem sikerült.
És még egy: az Ilka csárda Gödön nagy királyság. Én még olyat nem láttam, hogy J. ne tudja megenni a kaját. Okés, hogy megette a sajátján kívül Lili levesét, de hogy az én brassóim kifogjon rajta, ilyen még nem volt. A tárkonyos vadmalac leves valami mennyei volt és a brassóim adagja a nemnormális kategóriát súrolta. Felülről.
Nincs bajom a hosszú hétvégékkel, de azt hiszem elég lesz belőlük. Teljesen felborítják a belső biológiai órámat. Igen, nekem olyanom is van.
1 megjegyzés:
Én még sosem voltam a Dunakanyarban, de nagyon készülök menni! Remélem jövő nyáron eljutok. Jó programokat írtál, én kacsát ettem, jaj de régóta készülök már, féltem tőle, de olyan puha és omlós volt. Dunánál jártunk, gyerek legnagyobb örömére. :)
Megjegyzés küldése