1-én volt egy éve, hogy visszajöttem dolgozni.
Azóta már a harmadik főnököm van, a harmadik irodában ülök, a harmadik osztály munkatársa vagyok, a munkám nagyjából ugyanaz, mint egy éve, időnként kiegészül ezzel-azzal, ami persze rajtam is marad.
Nem mondhatom, hogy rosszul érzem magam, de azt sem, hogy ihaj-csuhaj hej de szuper a helyzet.
Folyamatos a létszámleépítéstől való félelem, folyamatos az átszervezés, folyamatos a bizonytalanság.
Ezt akár a mai Magyarországról is írhattam volna, úgyhogy akkor tulajdonképpen nem is olyan rossz nekem. Még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése