1. Régi kollégától full hivatalos mail érkezik, melyben úrhölgynek szólít. Ez az a megszólítás, amitől azonnal katapultálok (kb. a lovagina megfelelője - oké ilyen nincs, ettől függetlenül már hallottam használatban) és Föld körüli pályára állok. Majd további két perc elteltével "Kiegészítő mail" címmel jön egy következő tőle, mely szerint: bocs édes csillagom, hogy olyan hivatalos voltam az előbb, de gondoltam ahhoz a levélhez az illik. Puszika-muszika (Isti bizi ez volt) :o))) - hát nem cuki?
2. Kolléganővel összefutok a folyosón, leszólít: Ne haragudj, nem akarlak megbántani, de mostanában olyan vacakul nézel ki valami baj van? Nyúzott vagy és sápadt.
Nem, nincs semmi baj, csak másfél hete konzekvensen próbálok nem megfulladni és kiköhögni a tüdőmet, valamint talán ma engedtem fel a hétfői 15 fokos 8,5 órás irodai munkanap után.
Oké, szólj ha tudok segíteni valamiben....
Van pót tüdőd és egy gyapjú takaród? (ő röhögött, én nem, mert ha elröhintem magam, akkor nem bírom abbahagyni a fuldoklás szerű köhögést, komolyan mint egy végstádiumos tüdőbeteg)
3. Esküvőre készülő fiatal kolléganő szomorúan meséli, hogy az öccse összeveszett a barátnőjével, pedig ő lett volna a koszorúslány.
Lazán megvigasztaltam, hogy oda se neki végszükség esetén majd osztályszinten beöltözünk a rózsaszín koszorúslány ruhába, ilyen koszorúslány csapata soha senkinek nem volt. Maga a látvány is a sírvaröhögés kategóriája lenne. De egyhangúlag kijelentettük - mi akik férjnél vagyunk - hogy NEM kapjuk el a csokrát, hiába dobálja majd. Majd a rangidős elvált kolléganő pironkodva megjegyzi, hogy: Én elkapnám, de én meg már nem bírom.
Segítőkészek vagyunk, ígyhát megesküdtünk, hogy Valit inkább utánadobjuk a csokor után, csak találjon már egy épkézláb pasit.
1 megjegyzés:
Szerintem Lili örülne egy koszorúslány szerepnek és még a csokrot sem kapná el senki elől!
A/M
Megjegyzés küldése