tehát megint esik.
Elkezdtem nyári zenéket hallgatni, de ez sem segít, mert aztán kinézek az ablakon.
Tami blogjában olvastam ma a kérdést, hogy miért vagyunk hálásak. Én sok mindenért, de most leginkább azért lennék de rohadtul, ha kisütne a nap, egy hétig egyfolytában 18-20 fok lenne és Isten bizony átölelném az összes szeplőmet az orromon és mindnek külön nevet adnék, ha végre viszont látnám őket.
Azt hiszem kapitulálok.
1 megjegyzés:
Megyek veled! Annyira szar már ettől az időtől az ember hangulata. Én reménykedtem, hogy hétvégén jó lesz végre, már füvet is tudnék nyirni és virágokat akartam ültetni, de látom már, hogy erre semmi esély.:(
Megjegyzés küldése