Összes oldalmegjelenítés

2013. április 23., kedd

Csere

Téli-nyári ruhák cipők kicserélve, kupacolva, zacskózva.
Mert ugye van rossz, megunt, telekre való, elajándékozandó, kidobandó és kifogyott!!!! Mondom kifogyott - J. szerint kinyúlt....
És mennyi, amit már el is felejtettem, hogy van.
Meg a lista, hogy mire van feltétlenül szükség. Üdv Humanic, Tamaris, Scholl JÖVÖK!

2013. április 19., péntek

Ma

Cél belőve, már csak pár óra és start. :o))

A múlt héten

arra jöttem rá, hogy ha a kedvenc kínai kajámból kipecázom a hagymát és a káposztát, akkor nem leszek tőle rosszul.
Kíváncsi vagyok, hogy ez ma is bejön-e, vagy újabb fél évig nem eszem kínait.

2013. április 16., kedd

Néha

elhiszem, hogy az élet lehet kegyes.
Hozzám is.
Időnként.
Kicsit.

2013. április 15., hétfő

Zorán

Újra, megint, ismét.
Kedves volt, közvetlen, művészete iránt alázatos és nem öregszik, az Istennek sem öregszik szerencsére.
És persze a MÜPA koncerttermének hangzása csúcs szuper.
Még szívesen végighallgattam volna a következő "adagot" is, de így is szép emlék lesz. A tenyerem fájt még egy óra múlva is és már nem érdekelt, hogy a koncert közepét végig bőgtem, ahogy mindig.  

2013. április 13., szombat

Gyerekszáj

Este bőven 8 után, Lili tömi!!! a kihűlt, félig meredt articsókás pizzát és tele szájjal kinyögi:
"Nekem a pizza akkor jó, amikor van."
Ez ellen nem lehetett kifogást emelni. :o))

2013. április 12., péntek

Olvastam

Tami ajánlotta még néhány hónappal ezelőtt. Megvettem, elolvastam, megszerettem.
Súlyos darab, közel 650 oldal plusz a kemény borítás, alvás előtti olvasáshoz nem ajánlom - fáj ha fejbevág.
Viszont a történet érdekes, fordulatos, végig leköti a figyelmet és olyan szépen cirkalmasan ábrázolja a 1900-as évek eleji angol vidéki nemesi életet, mint nem sok más regény.
Bátran ajánlom mindenkinek, jó "kis" olvasmány.

2013. április 5., péntek

Itt a hétvége

tehát megint esik.
Elkezdtem nyári zenéket hallgatni, de ez sem segít, mert aztán kinézek az ablakon.
Tami blogjában olvastam ma a kérdést, hogy miért vagyunk hálásak. Én sok mindenért, de most leginkább azért lennék de rohadtul, ha kisütne a nap, egy hétig egyfolytában 18-20 fok lenne és Isten bizony átölelném az összes szeplőmet az orromon és mindnek külön nevet adnék, ha végre viszont látnám őket.
Azt hiszem kapitulálok.