" Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hűséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát.
Eljátsszuk a jónak hitt szerepet.
Kijátsszuk a világot kedvünk szerint.
Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk.
Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk.
Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is.
Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk, impotenssé válunk, vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben.
És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni...."
Csentem a face-ről. Köszi Erika Veres.
2 megjegyzés:
Vaaaagy:
pont azért játsszuk meg magunkat, mert bár magunkkal tisztában vagyunk, de mások elítélnének, ha nem játszanánk meg egy idilli képet.
El tudod képzelni, hogy ha a főnökeim pl. ismernék a valódi magánéletemet, vagy akár a szüleim, akkor CSAK emiatt más képük lenne rólam és másképp bánnának velem, piszkálnának, és elítélnének?
Jobb, ha azt hiszik, olyan vagyok mint amit látnak...
De értem a fentieket, egyik barátunk jár az ezredik önismereti szir-szarra, meg ezo hülyeségekre, miközben csak szar a kapcsolata, agyba-főbe csalják egymást és mindig balhéznak, és ki kéne lépjen. De azért osztja az észt másoknak, hogy mi a jó kapcsolat titka. Hát, majd csak szembesül egyszer. :S
Ajnye Tobber, ajjjnye mááár.
Te meg úgy vagy jó, ahogy vagy. Addig mindenképpen, amíg magadnak megfelelsz. A többi meg smafu. :o)
Megjegyzés küldése